Autogén Tréning

Az autogén görög eredetű szó, jelentése 'autos'=ön és 'genos'=származó szóból tevődik össze, tehát valami, ami saját magunkból származik, míg a tréning a mindennapi gyakorlásra utal.

A módszer kezdetei 1909-re nyúlnak vissza, mely relaxációs technika főként J.H. Schultz nevéhez kötődik, miután önkísérleteiben és hipnózis során, - tehát a mesterségesen előidézett alvás alatt - sajátos testérzetek jelentkeztek kipihentséggel párosulva. Ennek mintájára fedezte fel az autoszuggesszió kedvező hatásait.

Ez az egyik orvosi szempontból legjobban megalapozott és legtöbbet kutatott relaxációs módszer, amely erősíti a test öngyógyító folyamatait.

Az autogén tréning (AT) lényege, hogy a rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatokkal – belső koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel - létrehozzuk a pszichés és testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban elménk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja.

Az autogén tréning eljárás lehetővé teszi a stressz csillapítását oly módon, hogy autonóm idegrendszerünket megtanítjuk ellazítani.

Életünk során lelki feszültségek keletkeznek bennünk, melyek áttevődnek az izomzatra, elsősorban az ún. akaratlagosan beidegzett vázizomzatra, de végső soron valamennyi, nem akaratlagos működésű, ún. simaizmokkal rendelkező belső szervezókre, mint a szív, tüdő, gyomor, belek, stb.

Az AT hatásmechanizmusa abban áll, hogy feloldja a feszültséget, először az izomzatban, majd a zsigeri szervek simaizomzatában és mindezek eredményeképpen csökken a belső nyugtalanság, feszültség és szorongás érzése, mely hozzásegít a pszichés problémák megoldásához.

Ellenjavallat: Szívbetegség, pszichotikus rendellenességek és pszichopátiás személyiségzavarok esetén.